A múlt héten volt az International Economic Association (Nemzetközi Közgazdasági Egyesület) világkongresszusa. Mivel Magyarországról összesen két és felen voltunk, pár tanulság.

Egy mentegetőzéssel kezdem. Az IEA ritkán, csak háromévente tart ilyen világkongresszust, így azt hittem, olyan lesz, mint az EEA (European Economic Association) konferenciák. Nos, sokkal olyanabb. Egy "normális konferencia" tudományos cikkekről szól, kutatók hallgatják kutatók előadásait. Itt a résztvevők fele eleve nem is adott elő (ilyen potyázásra kutató aligha kapna pénzt), de az előadók jelentős része sem a tudományos világból került ki, erős volt a jelenlét a bankok, nemzetközi szervezetek (Világbank, IMF) részéről is. Ez már önmagában is elegendő ok lehetne arra, hogy bojkottáljuk a rendezvényt (arról később, hogy miért pont nem), de nekem rettentő furcsa, hogy az IEA-nak van magyar tagszervezete is (MKT - Magyar Közgazdász Társaság), de a tagok közül egy sem érezte, hogy itt kellene lennie. Így végül a csoportból ketten erősítettük a konferencia elméleti szekcióit, illetve egy Bécsben tanuló magyar hallgató adott elő. 

Nekem egy kicsit külön fájt, hogy a gálán a szerb fejlesztési miniszter tanácsadója volt az asztalszomszédom, ugyanis az említett minisztert meghívták előadónak, s persze a stábja is elkísérte. Egy másik szomszédom az Ír Nemzeti Bankot képviselte egy kerekasztal-beszélgetésben. Ezek a meghívások nyilván nem a szóban forgó országoknak, hanem a személyeknek szólnak. Nyilván nem fair, hogy a szerb miniszter-asszony a Yale-en doktorált és egyéb ENSZ tisztségek mellett pl a közelmúltig az ENSZ Fejlesztési Programja európai irodájának vezetője volt és persze lehet, hogy csapnivaló miniszter lesz (másfél hónapja nevezték ki), legalábbis a mieinkhez képest. Mégis, egy kicsit kár, hogy a mi (makró)közgazdászainkat sose látom az ilyen fórumokon, s a minisztereink között sincs senkinek a Yale-ről doktorija. Pedig látnivaló volt bőven. Az IEA elnöke, a konferencia főszervezője, főelőadója, stb a Nobel díjas Joseph Stiglitz volt, aki híres a vaskos mondásairól. Majd írok bővebben az elnöki előadásairól, előzetesnek egy érdekes, mindenki számára érhető gondolat. 

Az Egyesült Államok számára soha nem fog gondot jelenteni az adósságának visszafizetése - legalábbis amíg lesz papír és működik a pénznyomda. Más kérdés, hogy a visszafizetett dollár mennyit ér, de erre vonatkozó ígéretet nem tettek a hitelezőknek. Szerinte az, hogy pl. Görögország hitelválságba került, az egyszerűen annak köszönhető, hogy az euró bevezetésével az érintett országok egy harmadik világbeli országokat (minket is :-) sújtó problémával kerülnek szembe, az állami szintű devizahitelezéssel. Egy euróövezeti ország arra tesz ígéretet, hogy a hitelezőknek majd az EKB által nyomtatott euróból fog adni. Mivel nem tudnak pénzt nyomtatni, lehet, hogy nem lesz elég eurójuk és kész a baj. Mennyivel jobb nekünk tehát, hogy van saját forintunk!

(Zárójelben azért gyorsan tegyük hozzá, hogy ez az okoskodás is kb az Egyesült Államokra igaz, aztán slussz, mivel ha ők nyomtatnak pénzt, azt a világ felszívja. De gondoljunk csak bele, mi lenne, ha Magyarország kezdene ész nélkül pénzt nyomtatni...)