Az Elsevier az egyik vezető tudományos kiadó egy új mértéket vezet be a folyóiratok és sorozatok minőségének értékelésére. Az új mérték neve a CiteScore és a Scopus adatai alapján kerül kiszámításra. További újdonság a CiteScore Tracker, ami egy havonta kiszámított index, ami a CiteScore változását évközben is nyomon tudja követni.

A folyóiratok hivatkozás-analízisen alapuló értékelése egy széles körben elterjedt módszer, melyet a könyvtári beszerzések hatékony tervezésétől a kutatóintézetek, vagy akár egyes kutatók teljesítményének értékeléséig széles körben kerül felhasználásra. Az alapgondolat szerint egy folyóirat minősége - ami valószínűleg a hírnevétől és a szerkesztőség összetételétől függ - középtávon állandó, így egy megjelent cikk értéke becsülhető a cikkek átlagos értékéből. Nyilvánvalóan pontatlan megközelítés, de igazság szerint senki nem tud jobbat. Megjelennek gyenge cikkek is jó lapokban, ha a szerző neve elviszi a gyengébb munkát  - igazából neki már nem számít az értékelés -, és persze megjelennek jó cikkek is gyenge lapokban - kár érte, az ok többnyire a szerző tapasztalatlansága.

No de hogyan értékeljünk a folyóiratokat? Számtalan megközelítés létezik, a legismertebb az Impakt Faktor, amit a Thompson-Reuters ad ki évente és tesz elérhetővé drága pénzért. Az impakt faktor az adott évben a megelőző két évben megjelent cikkekre érkezett hivatkozások száma osztva az adott évben megjelent cikkek számával. Nagyon egyszerű gondolat, kár, hogy nem arra használják, amire való. Garfield eredetileg a kurrens témák azonosítására találta ki, a minőséghez nem sok köze van. Jellemzően magasabb az IF a nagyobb, pörgősebb területeken, főleg, ahol sok a társszerzős cikk. Emellett könnyen manipulálható is, nem éppen ideális etalon. Aktuálisan mégis az a legnagyobb gond vele, hogy fizetni kell a számokért s ezért kopott ki az MTMT-ből is.

Ezzel szemben a CiteScore ingyenes, bár ki tudja meddig. Kiszámítása egyszerű: az adott évben a megelőző három évben megjelent cikkekre érkezett hivatkozások száma osztva az adott évben megjelent közlemények számával. Ismerős? Nos igen, a CiteScore egy újracsomagolt Impakt Faktor; igazán szomorú, hogy az Elsevier csak erre volt képes. A CiteScore nyilván nem is független, hiszen az egyik fő kiadó készíti. Talán csak véletlen, hogy az a pár apró pont, ahol a CS eltér az Impakt Faktortól éppen az Elsevier folyóiratoknak kedvez, mégpedig jelentősen. Ha más hozna ki egy ilyen változást, azt mondanám, hogy eddig az Elsevier folyóiratokat büntették, de így egy kicsit szkeptikus vagyok.

Van esetleg jobb mérték?

• A Scimago Journal Rank a Google keresőjében is használt PageRank módosított változata. Nem rossz, de manipulálható.
• A h-index nagyon erősen függ a területtől és a folyóirat méretétől. Minőségi rangsorolásra alkalmatlan (kutatók esetében a termékenység is érdem, a h-index alkalmas egy adott kutatási területen dolgozó kutatók összehasonlítására - csak nem túl finom a skála)
• Az Eigenfactor is egy izgalmas javaslat, de érzékeny a folyóirat méretére
• A belőle számolt Article Influence Score szerintem a jelenleg széles körben elérhető legjobb mérték, hiszen ez már a méretre sem érzékeny.

Ahol lehet, mindenképpen az AIS-t javasolom alkalmazásra, bár a szerzőtársammal javasolt bajnokság módszer talán még egyszerűbb. A különböző módszerekről a Könyv és Nevelés folyóiratban írtam részletesebben.