A vese egyik fontos szervünk, aminek feladata - ha jól tudom - a káros anyagok kiválasztása szervezetünkből. A vesebetegek számára két lehetőség van: Az egyik a dialízis, ami a beteget napi rendszerességgel egy külső gép-veséhez köti, ami a lehetőségekhez mérten igyekszik a vese működését pótolni. A másik a veseátültetés, akár a szerveiket felajánló balesetben elhúnyt donoroktól, akár élő donoroktól. A növekvő közlekedésbiztonságnak köszönhetően egyre kevesebb a balesetes donor, a vesebetegek sorsa az élő donorok kezében van. És itt kerül a képbe a játékelmélet.
Ki olyan bolond, hogy egészséges létére kiveteti a veséjét? Szerencsére a dolog nem olyan szörnyű, mint gondolnánk, az embernek rendszerint két veséje is van, egyet egy ma már rutinműtétnek számító operáció során kivetethet. És ezt meg is teszi, ha ezzel egy közeli rokonán segíthet. Sajnos a dolog nem ilyen egyszerű: a vesék nem teljesen kompatibilisek, még egészen közeli rokonok között is normális, hogy egy vesebeteg nem tudja befogadni a testvér veséjét. A vesecsere lényege, hogy Anna megkapja Béla feleségének veséjét, miközben Béla Anna testvéréét. Fontos, hogy a két műtétnek egyszerre kell történnie, ellenkező esetben miután Béla megkapta a vesét, a felesége esetleg meggondolja magát (mondhatjuk, hogy a terv nem részjáték-tökéletes). Ezzel Anna duplán rosszul jár, mert egyrészt nem kapott vesét, másrészt a donor rokon odaadta a veséjét, újabb hasonló üzletben nem reménykedhet. Az ilyen szimultán műtétek igen nagy szervezést igényelnek és még így sincs lehetőség elég műtétre. Próbálkoztak hármas szimultán műtétekkel (ennél több szimultán műtét már nem növeli jeletősen a módszer hatékonyságát, l. Roth, Sönmez, Ünver, 2007), de csak gondoljunk bele, azért egy ilyen műtét, bármennyire is rutinszerű, nem piskóta, egy idő után a hozzáértő orvosból sincs elegendő.
Rees et al. (2009) számoltak be először egy ennél sokkal hatékonyabb módszerről, ahol nem csak páros, vagy hármas cserék történnek, hanem a veseátültetések egész sora. A sor egy önzetlen felajánlással kezdődik: egy olyan donorral, akinek mindegy, hogy ki kapja a veséjét, és nem is kér vesét cserébe. Általában elterjedt, hogy a veseátültetésnél előnyt élveznek azok, akik maguk is hoznak egy vesét cserébe. Itt is egy ilyen beteg kapta meg a vesét, akinek a férje adta cserébe a veséjét. Ezt gyorsan továbbültették, és folytatódott a lánc. Bár ahhoz, hogy a férj érdekelt legyen a vese átadásában, a műtéteket párhuzamosan kellene végezni, ami látszólag ugyanahoz a problémához vezet. Itt azonban kicsit jobb a helyzet: ha esetleg a férj meggondolja magát, nem jár senki nagyon rosszul. Igaz, hogy a beteg, aki megkaphatta volna a vesét most tovább várhat, de a csere-vese továbbra is a spejzban van, így tulajdonképpen nem történt semmi.
Megdöbbentő módon néha a kedves rokon hónapokkal a vesebeteg műtétje után fekszik kés alá. Ennek köszönhető, hogy pár napja egy, az USA hét államát érintő vesecsere-lánc utolsó tagjaként egy csere-donorral nem rendelkező nő kapta a láncban a 21. átültetett vesét.
Az írás Al Roth A long non-simultaneous kidney exchange chain c. híradása alapján készült.
Hivatkozások
Rees, Michael A. - Kopke, Jonathan E. - Pelletier, Ronald P. - Segev, Dorry L. - Rutter, Matthew E. - Fabrega, Alfredo J. - Rogers, Jeffrey - Pankewycz, Oleh G. - Hiller, Janet - Roth, Alvin E. - Sandholm, Tuomas - Ünver, M. Utku - Montgomery, Robert M. (2009) A Nonsimultaneous, Extended, Altruistic-Donor Chain. New England Journal of Medicine 360(11) 1096-1101.
Roth, Alvin E. - Sónmez, Tayfun - Ünver, M. Utku (2007) Efficient Kidney Exchange: Coincidence of Wants in Markets with Compatibility-Based Preferences. American Economic Review, 97, 3, June 2007, 828-851.
Kapcsolódó link
Ötvös Zoltán (2010) Veseátültetés matematikai alapon. NépszabadságOnline, 2010. április 12.
