Amikor Amundsen, úgy 100 éve nekivágott expedíciójának, láthatta, hogy a hó nincs összejárva: Ha expedíciója sikerrel jár, ő lesz az első aki meghódítja a Déli Sarkot. Egy kutató ugyanilyen kalandnak vág neki, csak mivel az eredmények nagy része virtuális, nem látjuk más kutatók nyomait. Honnan tudjuk, járt-e előttünk valaki?
Ha azt írtam múlt heti posztomban, hogy a témaválasztáshoz sokat kell olvasni, akkor ez most hatványozottan igaz: Miután megvan a téma, utána kell járni, hogy mások foglalkoztak-e már ugyanezzel, vagy hasonló kérdéssel. Kellemetlen egy konferencián szembesülni azzal, hogy a hónapok, évek munkájával megszült eredmény már tegnapi újság.. vagy egy TDK döntőn, hogy nem ismertük a zsűri elnökének kapcsolódó írásait!
Régi vicc, hogy az ember az újságot hátulról kezdi olvasni, mert a sporthírek legalább részben igazak. Egy tanulmányt sokan - néha én is - ugyanígy vesznek kézbe. Az irodalom feldolgozása nagyon sokat mond a szerzőről és az írásról. Ha csak magyar nyelvű hivatkozások vannak, akkor valószínű, hogy a szerző az irodalomnak csak egy pici szegletét ismeri. Olyan, hogy "magyar" téma nincs, mert akkor is ha szerintünk valami "világszabadalom", ezt éppen azzal tudjuk igazolni, ha megmutatjuk, hogy mások, máshol ezt a módszert/rendszert/ötletet nem ismerik. Ha meg nem ennyire egyedi a dolog, akkor tanuljunk más kárán: nézzük meg, hogy ugyanez másutt hogy működött. Ha találunk 3-4 "márkás" lapban megjelent cikket, akkor egyrészt a benne levő hivatkozások között megtaláljuk a téma legfontosabb írásait. A Google Tudós pedig a cikkre mutató hivatkozásokat is megmutatja, így a téma későbbi fejlődését is nyomon követhetjük.
Hol kezdjük az olvasást? Most egy picit más a célunk, mint legutóbb, de a rendelkezésünkre álló irodalom hasonló. A közgazdasági irodalom erősen hierarchizát, a táplálékláncot az alábbi piramis szemlélteti.
Legfelül a már emlegetett Top5 van: American Economic Review, Econometrica, Journal of Political Economy, Quarterly Journal of Economics, Review of Economic Studies. Ezt követi a kategória, amit "angol nyelvű referált folyóiratok" néven jeleztem. Ide lényegében az "impakt faktoros" lapok tartoznak - nem annyira azért, mert impakt faktoruk van, hanem mert ezek jegyzett folyóiratok. Még itt is komoly szűrőn kell átmennie egy cikknek, ezeket a lapokat olvasva válogatott eredményekkel találkozunk. A folyóiratok tartalma fizetős, de a jobb egyetemekről, könyvtárakból, kutatóintézetekből ingyenesen hozzáférhető.
Kicsivel lejjebb következnek a legjobb nem angol nyelvű, például magyar lapok. Ilyen a Közgazdasági Szemle, ahol a magyar nyelv adta szűkösebb bírálati lehetőségek ellenére sikerült egy elég megbízható színvonalat fenntartani. Ide tartoznak az "egyéb" nemzetközi folyóiratok is. Mitől nemzetközi egy folyóirat? Nyilván nem attól, hogy külföldön szerkesztik, hanem attól, hogy a szerkesztőbizottsága földrajzilag heterogén.
Kutatói könyv nincs sok és ezek is részben korábban megjelent cikkekre alapoznak. A legjobb kézikönyvek, például az Elsevier kézikönyv-sorozata nagyon jó kiindulási alapot jelenthetnek a kutatáshoz, de ne feledjük, hogy az oly sokat használt Handbook of Game Theory első kötete lassan 20 éves, ennyi idő alatt pedig sok minden történt. Abból tehát, hogy az akkori íráshoz képest új a téma, még nem következik, hogy ma is az.
Bár minőségükben a műhelytanulmányok messze elmaradnak az eddigiektől (hiszen ezeket általában nem bírálják), a frissességük ezt a gyengeséget részben kompenzálja. A legtöbb fontos műhelytanulmány elérhető a RePEc adatbázisban, amiről már korábban írtam is. Ha valaki azt szeretné tudni, hogy tart majd a tudomány 3 év múlva, olvasson műhelytanulmányokat.
Végül maradt két kategóriánk: az egyéb könyvek, amikről azért feltételezzük, hogy egy lektor átolvasta, bár nem biztos, hogy a kiadó igazán értett hozzá kit kérjen fel lektornak és végül minden más, ahol nincs bírálat, vagy a bíráló nem anonim, vagy a szerkesztőnek a publikálás segítése és nem akadályozása a célja. Itt szerepel a web is, ami bár nagyon kézre esik, olyan mint a mocsár. Beszippantja a tapasztalatlan hallgatót a szerző és forrás nélküli érdekes írások tömegébe. Megjegyzem: a web remek eszköz az értékes írások fellelésére, de csak erre. Elvégre valahogy a Kedves Olvasó is idetalált...
