A párizsi terrortámadás a tömegek számára azért sokkoló, mert messze a frontvonalak mögött, civileket ért támadás. Ha ez Európa egyik fellegvárában lehetséges, akkor - elvileg - minden európai polgárnak rettegnie kell, kellene. A támadás után több országban razziák indultak, hogy a további hasonló támadásokat megelőzzék... de egyáltalán meg lehet-e előzni a terrortámadásokat?
A franciák szerint az országukban több ezer, az Iszlám Állammal szimpatizáns szélsőséges él. Mindenkit nem lehet börtönbe zárni, de még megfigyelni sem. A magánakciókat leszereli amatőrizmusuk; a nagyobb veszélyt a szervezett terrorizmus jelenti, a terrorista hálózatokat viszont éppen a kapcsolatrendszerükön keresztül lehet megfogni. A telefonok lehallgatása már a múlté, a terroristák titkosított kommunikációjának tartalmát nem ismerjük, de már a kapcsolati háló elemzése is segít a terrormegelőzésben.
Egy hagyományos felépítésű bűnszervezet hierarchikusan épül fel, mindenkinek vannak beosztottai és felettesei, az egész tetején pedig ott ül a keresztapa. A hálózat felgöngyölése után elegendő a keresztapát semlegesíteni és megbénul az egész. Amikor egy ilyen szervezet hálózatát felrajzoljuk, nincs mindig odaírva az egyik ponthoz, hogy "Főnök", de központi elhelyezkedése alapján könnyen beazonosítható.
Egy titkos szervezet már eleve úgy épül fel, hogy ne lehessen a vezetőket könnyen beazonosítani:az információ lehetőleg minél kevesebb kommunikációval (=lebukási lehetőséggel) jut célba a hálózat tagjai pedig egyformán "elnökiek" (pl. centralitásúak), a valódi elnök pedig elvész a tömegben. Egy holland szerzőhármas szerint a 2002-es balii terrortámadás elkövetői ezt szinte tökélyre fejlesztették. Itt vajon ki a főnök, kit kell szemmel tartani?
És itt lép be a játékelmélet. A játékelmélet lehetőséget ad ugyanis arra, hogy a rendelkezésre álló információkat sokkal gondosabbn figyelembe vegyük. Így nem csak a tagok közötti kommunikáció, de annak gyakorisága, jellege, sőt az egyes csomópontokban elhelyezkedő személyek képességei (szervezőképesség, helyismeret, katonai tapasztalat, műszaki érzék) mind figyelembe vehetők. Szaknyelven egy olyan kooperatív játékról van szó, ahol egy koalíció értékét terrorista potenciálja adja meg - már ha tudnak egyáltalán egymással kommunikálni. Az további játékosok hozzáadása esetén mutatkozó növekmény, azaz határhozzájárulás a játékosok saját érdeme, ennek átlagos mértéke, azaz a játékos Shapley értéke a várható fontosságát mutatja.
Hol lesz a következő Párizs? Reméljük sehol, de ahhoz, hogy ezt nagy bizonyossággal kijelenthessük, szükségünk volna: 1) A gyanús személyek hálózatára (ennek összeállítása országhatárokon átívelő hálózatok esetén önmagában sem egyszerű). Szerencsére a párizsi elkövetők is ismertek voltak, elvileg megakadályozható lett volna a baj - ez valójában jó hír. 2) A gyanús személyek főbb jellemzőire és egy egyszerű modellre, hogy ezek a képességek milyen kombinációban és mennyire veszélyesek. 3) Végül a játék kiértékelésére, pl Shapley értékkel. Ez nem nagy ügy, bár nincs tudomásom róla, hogy bárkit is érdekelne egy kicsit alaposabb elemzés.
A megfelelő személyek megfigyelésével már jelentősen csökkenthető egy támadás kockázata.
Forrás
Husslage-Lindelauf-Hamers: Leaderless Covert Networks: A Quantitative Approach. CentER Discussion Papers 0057, 2012. http://www.ssrn.com/abstract=2104082